Damaszkuszi acél

Másik gyűrű leírásánál említettem a körös és a csíkos struktúrájú nyersanyagot. Íme a körös.  A körös minta olyasmi mintha néhány karácsonyról megmaradt mákos/diós bejgli rudat gyűjtenénk össze.  A rudakat beállítanánk egy vödörbe szépen szorosan egymás mellé, majd a vödröt felöntenénk valamivel -nem is tudom nyers tészta?- ami a csigás hengerek között kitölti a réseket. Miután megkötött/megszáradt/egybeállt a bejgli egy tömbbé, ebből a tömbből vágunk  egy képzeletbeli nagy szeletet. Ezen a szeleten sok csiga lesz egymás mellett. ez a gyűrűnk mintája. Igen ám, de ha ebből a szeletből oly módon készítünk gyűrűt, hogy csak fúrunk rá egy lyukat, akkor a körös/csigás mintánk kárba veszik, kár volt tömbösíteni a bejglit. Azaz a minta az anyagnak rossz oldalán van. Jelenleg a henger alkotóján, de nekünk a paláston kellene lennie. Ezért ki kell azt fordítani.

Na valahogy így megy ez az acélból is. A kiinduló nyersanyag henger formájú. Kb olyan arányt kell elképzelni mint egy pezsgőtablettás henger. A henger pedig teletömve szívószállal, a szívószálban kisebb szívószál, a kisebb szívószálban pedig spagetti. Mindez acélból. Ebből vágunk egy vékony szeletet, fúrunk rá egy lyukat majd kifordítjuk. Ezzel megvannak a gyűrű alapok, amit esztergálással reszeléssel a végleges formára és méretre alakítunk. Minta még mindig nem látszik semmi, ezért ha kész, jöhet a feltárás a savazással. A képen jól látszik, hogy mennyire torzul a minta a gyötréstől.

A gyűrű anyaga rozé arany, damaszkuszi acél, fekete gyémánt, zöld gyémánt.

↑ VISSZA A KIS KÉPEKHEZ  ↑