Az ébenfát az ókortól fogva nagy becsben tartják. Felhasználási köre igen széles: használják bútorok elkészítéséhez, berakásként, hangszerek lapjaként, valamint ékszerként is viselhetjük.

Az ébenfa különlegességét mély, sötét színének és masszív, különleges tapintású anyagának köszönheti. A Diospyros nemzetségbe tartozó fa gesztje akár a víznél is sűrűbb lehet, így aztán igen kemény anyagról beszélhetünk. Ezek általában nem túl magas fák, viszonylag kicsiny törzsátmérővel. Az értékes faanyagukról ismert fajok mellett gyümölcsfák is tartoznak ide, például a datolyaszilva, vagy kakigyümölcs.

Sokféle színük lehet, a leggyakoribb a szürkés rózsaszín. Viszonylag kevés faj anyagának van szép, színes gesztje (a fa elhalt, belső része), ami miatt elsősorban értékelik. A fekete ébenfák szíjácsa általában 6–8 cm széles, fehér vagy rózsaszínes. A fekete geszt pórusait szintén fekete tartalmi anyagok töltik ki, emiatt szinte láthatatlanok, ez adja felületének fémesen csillogó fényét. Rendkívül tartós, a gombáknak és rovaroknak jól ellenálló faanyagok. Száradás közben erősen zsugorodik, keménysége miatt ez repedéseket okozhat.

Három fő fajtája létezik: csíkos ébenfa, fekete ébenfa Ázsiából, fekete ébenfa Afrikából. A csíkos ében jellemző a barna, fekete geszt, színes csíkokkal. Az ázsiai és afrikai fekete ében sötét, kékes geszttel rendelkezik, néha halvány csíkokkal.

Az ébenfa különlegességet kölcsönöz bármilyen ékszernek. A fém és a fa modern harmóniában olvad egymásba, viselője biztos lehet benne, hogy olyan egyedi kiegészítő tulajdonosa, ami nem jön vele szembe az utcán.