A közbeszédben elterjedt elefántcsont kifejezés tulajdonképpen az elefánt agyarára utal. Köztudott, hogy ezt nagyra értékelik szépségéért, tartósságáért és jó faraghatóságáért. Az elefánt agyara voltaképp a felső metszőfoga a hím és nőstény afrikai elefántnak. A hím indiai elefántnak általában nincs, vagy ha van is, nagyon kicsi. Az elefánt agyara egész életében nő, átlagosan 2 méter hosszú és 23 kilogramm. Az agyar rétegesen nő, utoljára a belső réteg fejlődik ki, aminek egyharmad része az állat koponyacsontjaiba van beágyazódva. Az agyar belsejében egy darabon üreg húzódik, azonban ezután teljesen tömör, melynek közepében egy vékony idegcsatorna húzódik az agyar csúcsáig.

Az elefántcsont két fajta lehet: kemény és puha. A kemény agyarral rendelkező egyedek általában Afrika nyugati felén találhatóak, míg a puha agyarúak keleten. A kemény agyar sötétebb, keskenyebb és hosszúkásabb, mint a puha.

Az elefántcsont rendkívül tartós anyag, nem sérül vagy kopik, sőt még a tűz vagy a víz sem tesz kárt benne. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy néhány tulajdonsága nagyban hasonlít a keményfához. Tömör, könnyen csiszolható tulajdonságainak köszönhetően szépen megmunkálható és formálható.

Az ősidőktől kezdve luxuscikknek számítanak az agyarból készült tárgyak finom, szemcsés jellege, sárgás színe és sima, lány fényű felülete miatt. Egymástól eltérő kultúrákban fellelhetőek különböző faragással készült használati és dísztárgyak, úgy, mint Egyiptomban, Kínában, Japánban és Indiában.

Az alábbi ékszerek ugyan elefántcsontból készültek, azonban az agyar tulajdonosa még ma is vígan éli életét egy magyarországi állatkertben.