Szerző: Somlói István

Bár a marketinggépezet előszeretettel hirdeti a laboratóriumban növesztett gyémántokat a jövő etikus és megfizethető luxusaként, a pénzügyi valóság gyorsan utolérte a piacot. A laborgyémántok ára rohamosan közelít a cirkóniáéhoz, a másodlagos piacuk pedig gyakorlatilag nem létezik. Pénzügyi zsenialitás vagy gyorsan avuló fogyasztási cikk? Utánajártunk a drágakőpiac legnagyobb vitájának.

A drágakőpiacon megjelenő mesterséges köveket gyakran hangzatos, pozitív kicsengésű nevekkel illetik. A „lab grown”, „created” vagy „cultured” elnevezések mind azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a vásárlók figyelmét a steril, ipari eredetről. Az elmúlt évek adatai alapján azonban egyre világosabbá válik: a laboratóriumi kő nem befektetés, hanem egy gyorsan avuló fogyasztási cikk.

Történelmi párhuzam: A zafír és a rubin útja

A jelenlegi folyamat egyáltalán nem új a gemmológia történetében. A laboratóriumi gyémántok pontosan azt az utat járják be, amit korábban a szintetikus zafír vagy a szintetikus rubin: amint a gyártási technológia tömegessé és hatékonnyá válik, a termék ára drasztikusan és megállíthatatlanul esik, egészen az előállítási önköltség szintjéig.

A laborgyémántok nagykereskedelmi ára az elmúlt években több mint 80-90%-ot esett. Bár fizikai és kémiai tulajdonságaik (például a Mohs-skála szerinti 10-es keménységük) megegyeznek a valódi gyémántéval – szemben a sérülékenyebb cirkóniával –, a piaci pozíciójuk rohamosan közelít a divatékszerek kategóriájához. Mivel a gyárakban korlátlan mennyiségben állíthatók elő, hiányzik belőlük a természetes kövek legfőbb értéknövelő tényezője: a természeti ritkaság.

A zálogházak rideg valósága: Miért nincs másodpiac?

A laborgyémántot vásárlók többsége az első komolyabb pénzügyi krízisnél vagy az ékszer eladásának kísérleténél szembesül a valósággal. A mesterséges köveknek ugyanis nincs belső értéke a másodlagos piacon.

1. Csak a törtarany számít: Ha valaki besétál egy zálogházba vagy felkeres egy ékszerfelvásárlót egy laborgyémánt gyűrűvel, a szakemberek szinte kivétel nélkül csak a nemesfém (arany vagy platina) súlyát fogják kifizetni. Magát a követ jobb esetben nullára értékelik, rosszabb esetben át sem veszik.

2. Olcsóbb az új, mint a használt: A kereskedőknek semmilyen gazdasági érdeke nem fűződik ahhoz, hogy magánszemélyektől használt laborgyémántot vegyenek. A gyártóktól és ázsiai laborokból közvetlenül, garanciával, tökéletes csiszolással és folyamatosan csökkenő áron tudnak vadonatúj köveket rendelni. Ami korlátlanul utánpótolható, annak a használt piaca életképtelen.

Akkor miért veszik mégis?

A laborgyémántok létezése mellett egyetlen racionális érv szól: a vásárlás pillanatában jelentkező árelőny. Azok a vásárlók, akik tisztában vannak a piaci folyamatokkal, nem generációkon átívelő családi örökségként vagy vagyonmegőrző eszközként tekintenek az ékszerre, hanem egyszerű használati tárgyként.

Ha egy vőlegénynek fix, például 300 000 forintos kerete van az eljegyzési gyűrűre, ebből az összegből természetes gyémántból csak egy kis méretű kőre futná. Laboratóriumi alternatívával viszont ugyanezért a pénzért egy látványosabb követ kaphat.

Végszó: Luxus vagy illúzió?

Pénzügyi és befektetési szempontból a kritikusoknak teljesen igazuk van: a laborgyémántba fektetett tőke a bolt elhagyásának pillanatában elveszíti az értéke döntő részét. Míg a természetes gyémánt évszázadok óta bizonyítottan tartja a pozícióját és korlátozott erőforrásként funkcionál, addig a laborgyémánt egy technológiai termék maradt. Ahogy az okostelefonok vagy a televíziók ára és értéke is zuhan az újabb technológiák megjelenésével, úgy a laborgyémánt is egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a jövő „csúcstechnológiás cirkóniája” legyen.